Bizony sok minden történt, amióta legutóbb írtam. Kezdjük is rögtön a legfontosabb eseménnyel: BEKÖLTÖZTÜNK!
Úgy bizony, szeptember 5-étől kezdődően már egy másik Wildridge-i apartmanban lakom, és el nem tudjátok képzelni, ez mennyire boldoggá tesz. Most kezdődött el az itt tartózkodásomnak azon szakasza, amikor végre itthon érezhetem magam (értsd: nem lóg a fejem fölött a tudat, hogy még el kell költöznöm máshova).
A lakás szép, tágas, és egy egész vasárnapot átívelő nagytakarításnak hála patyolat tiszta is. A helyet az előző bérlők távozása után rögtön átvettük, azaz átvettük tőlük az összes bútort, meg lényegében mindent, amit itt hagytak. Ezek között volt például egy rahedli kaja, amit természetesen nem akartak magukkal vinni. Tésztával, liszttel, cukorral, olajjal és mákkal hónapokig el vagyunk látva. Mákdarálóval viszont nem, úgyhogy még nem tudjuk, hogyan fogunk karácsonykor bejglit sütni.
Mindezen felül a legjobb, hogy végre rendes hálószobában alhatok. A matracommal akadtak némi gondok, viszont a mai nap ez is megoldódott - egy hamarosan távozó magyartól átvettem az övét, a régit pedig szándékomban áll eladni valakinek. Remélem, legalább egy minimális összeget sikerül visszanyernem az új matrac árából.
Tehát sok-sok jelentéktelen és minimálisan jelentős viszontagság után mind a négyen békére leltünk újdonsült otthonunkban.
Persze az élet nem áll meg, engem már másnap reggel várt a munka. De rájöttem, hogy hajnali 4:20-kor felkelni is sokkal jobb, ha a saját ágyamban teszem azt. Karrier terén a helyzet változatlan, a munka halad előre, és bár furcsa belegondolni, de már mindjárt félidőnél járok, már ami a kávézós munkakörömet illeti. Furcsa lenne, ha csak fél évre jöttem volna. Siettetve érezném magam, hogy még mennyi helyre el szeretnék menni, és mennyi mindent szeretnék csinálni. Ehhez képest az írországi ösztöndíjam, amely öt hónapig tartott, kellemes kis hétvégi nyaralásnak tűnik.
Beköszöntött az ősz, ami két dolgot jelent: egyrészt összeszorított fogakkal várjuk az első havat (nem vicc, itt korán havazik - habár jelen pillanatban még elég szép időnk van), másrészt egyre kevesebb embert várhatunk a szállodában, ami nekem kevesebb munkaórát jelent. Az ünnepnapokon persze meglendül a forgalom, de ez nem elég arra, hogy rendesen félre tudjak tenni a téli hónapokra és a jövőbeli kirándulásokra. Éppen ezért duplán fontossá vált, hogy extra órákat vegyek fel a szálloda más részlegeiben is.
Kezdődött ez múlt héten a bankettel. A bankettről azt kell tudni, hogy irracionálisan jól fizet, és kellemesen változatos, már ami a vendégkört és a rendezvények szervezését illeti. Ezen felül bizonyára nagyon egyszerű és átlátható, ha már ott dolgozol egy pár hete. Na már most én nem dolgozom ott egy pár hete, úgyhogy az a benyomásom maradt meg róla, hogy egy hatalmas káosz az egész. Nem igazán magyarázták el, hogy mi is a feladatom, a kevéske instrukcióm abból állt, hogy kövessek más embereket, és tegyem azt, amit ők. Nem mintha elvárnám, hogy folyamatosan súgják a fülembe, hogy mit kéne csinálnom, de legalább valami átfogó képet adhattak volna arról, hogy mi fog történni a rendezvény során. A legviccesebb az volt, hogy még az ott dolgozók is azt tanácsolták nekem, hogy tegyek úgy, mintha csinálnék valamit, és nem lesz semmi gond.
Összegezve, a pénz miatt valószínűleg fogok még menni bankettre, de biztos nem két műszakra egy nap alatt, ahogy múlt héten tettem. Egy-egy néha-néha bele fog férni. És mivel ősz van, ezért (elméletben) kifejezetten sok bankett rendezvényre lehet számítani a konferenciaszezon miatt. Szóval remélhetőleg lesz lehetőségem dolgozni.
Persze próbálok közben más részlegekbe is befurakodni, de egyelőre a holtszezon és a magas alkalmazotti létszám miatt igen nehéz dolgom van. Ám ami késik, nem múlik. Egy évet töltök itt, kizárt, hogy a bankett legyen az egyetlen mentsváram.
Augusztus óta kirándulásokról nem tudok beszámolni, viszont jövő hét keddre tervezünk egy újabb egynapos túrát, ezúttal a pár órára lévő hot springs-be és a hanging lakes-hez. Októberre pedig egy nagyobb kirándulást tervezünk, viszont még alakulóban van, hogy pontosan mikor és hova.
Érdekes apróságok az itteni életemből:
Eddig hatféle Oreo-t próbáltam ki: natúrt, mentásat, gyümölcsöset, mogyoróvajasat, s'mores-osat és citromosat.
Eddig négy alkalommal sikerült úgy beraknom a ruháimat a szárítóba, hogy vizesen jöttek ki a holmijaim.
Eddig három kártyajátékot, egy társast, egy társas kiegészítőt és egy 3DS játékot szereztem be Amerikában. Lesz ez még több is.
A legfurcsább dolgok, amiket a vendégek kértek tőlem (vagy a kollégáimtól) a kávézóban:
- Marihuánát
- Kalapácsot
- Rágni való dohányt (chewing tobacco)
- Síkosítót
- Olyan terméket, amely egyszerre gluténmentes, tejmentes, alacsony cukortartalmú és szójaalapú (az említett vendég egy nagy fehércsokis mokkával és egy zacskó bonbonnal távozott)
A legjobb pénzbeli kiadásom: az autónk. Komolyan, nem is tudom, mihez kezdenénk nélküle.
A legrosszabb pénzbeli kiadásom: kerékcsere az autónkon, amikor huszonnégy óra leforgása alatt két durrdefektet kapott.
A legnagyobb hibám pedig az lesz, ha nem megyek el most rögtön aludni. Holnap újfent korán kell munkába állnom.
Üdvözletem mindenkinek és mindenki családjának.
