Úgy tűnik, számomra is kezdetét veszik a kirándulások. Már nagyon mehetnékem volt valahova, mert bár alapból otthon ülős fajta vagyok, mégsem azért jöttem ide, hogy egy helyben maradjak.
Az első túra nem vitt túl messzire itthonról, viszont elkerülhetetlen volt, hogy ellátogassak ide, már csak azért is, mert a Broadmoor alkalmazottjaként huszonöt centért vehetek belépőt oda. A Cheyenne Mountain Zoo állatkert több okból is érdekes hely; egyrészt valamilyen szinten a szállodához tartozik, ugyanis az egykori alapító, Spencer Penrose gyűjteményéből alapították meg, másrészt pedig elvileg ez az egyetlen állatkert, amely hegyoldalra épült (tudtommal, de lehet, hogy ez csak Amerikában egyedi).
Ketten vágtunk neki az állatkertnek (természetesen autóval, amit egyébként azóta Gordonkának vagy Kund vezérnek hívunk), de előtte még elmentünk reggelizni, mert hát üres hassal hogyan is vághatnánk neki bárminek is. Az Espressoban, ahol dolgozom, különböző bagel-eket árulunk, és kiderült, hogy egy Olde World Bagel étteremből rendeljük őket, ahol természetesen jóval nagyobb a miénknél a választék, és hát na, árban is jobban kijövünk.
Ez itt kérem szépen egy "sun dried tomato and valami ami nem jut eszembe" bagel, paradicsomos hagymás zöldpaprikás rántottával és salsával tálalva. Hihetetlen, mennyire jól lehet lakni egy ilyentől. Adta a napi energiát, az biztos.
Na de térjünk vissza a lényegre. Az állatkertben először egy szafari jellegű részen mentünk keresztül, kezdve a zsiráfokkal. Meg is lehetett etetni és simogatni őket. Mivel nálunk nem volt kaja (melyet potom három dollárért árultak - megjegyezném, salátalevelekről van szó), ezért a zsiráfok relatíve hamar elvesztették az érdeklődésüket irántunk. Arra is sikerült rájönnöm, hogy nem szeretik, ha az orrukat simogatod, a fülüket viszont nyugodtan szabad. Hasznos információ, jól raktározd el, nem tudhatod, mikor lesz szükséged rá.
Minden állatkertben megvannak azok a jószágok, melyeket senki nem hívott, mégis ott vannak. Budapesten ezek a galambok, Colorado Springsben pedig a mókusok. Erről az egyről sikerült jó képet készítenem, de a délelőtt folyamán még vagy tizet láttam.
Ecsetfülű disznók. Az alváson kívül nem nagyon csináltak semmit, ahogy az a képen is látszik, de szerencsére jó időt sikerült kifognunk, mert az állatok nagy része valamivel aktívabb volt.
Szurikáták az állatkert több pontján is voltak, és valamit nagyon figyeltek, csak nem láttam, hogy mit. Mozdulatlanságuknak az volt a nagy előnye, hogy sikerült róluk jó képeket készítenem. Nem úgy, mint a későbbi állatoknál, ahol tíz elrontott fotó után jött csak össze egy blog-pozitív tizenegyedik.
Ez meg csak ott ült.
Az oroszlánokat csak ablakon keresztül láthattuk, mégpedig azért mert a fent látható büszke anya egy hónapja három kisoroszlánt ellett.
Most mondjátok, hogy nem zabálnivalók.
Ez nem tudom, hogy milyen majom, de annyira poén volt, ahogy a kerítésnek dőlve sziesztázott, hogy muszáj volt képet készítenem róla.
Az állatkert másik félig hivatalos lakói a pávák. Oké, őket biztos etetik és gondozzák, de a mókusokhoz hasonlóan ők is a szabadban, a kerítéseken kívül mozogtak. Sajnos egyik sem tárta szét a tollait, de azért így is gyönyörűek.
Afrikai elefántok - melyek, mint megtanultam, abban térnek el az ázsiai elefántoktól, hogy nagyobb a fülük.
Mint említettem, az állatkert hegyoldalba épült, emiatt pedig remek kilátás nyílik onnan a városra. A kép elején látható sárgás színű épületegyüttes a Broadmoor, távolabb a magas épületcsoport pedig a belváros.
Ez itt kérlek alássan egy valabi, amely olyan, mint egy kenguru, csak kisebb. Itt is volt egy újszülött példány, akit meg is lehetett simogatni. Így utólag belegondolva elég sok mindent meg lehetett simogatni egy átlagos állatkerthez képest.
Talán erre a képre vagyok a legbüszkébb. Van az állatkertben egy madárház, ahova be lehet menni és etetni is lehet a madarakat (egy dollárért - ezt se fizettük ki). Bőszen figyelve arra, hogy csak minimális időt töltsünk el közvetlenül a szárnyas jószágok alatt, készítettünk róluk pár jó képet.
Már megkaptam, hogy a magyarok imádnak madarakat fényképezni, és kezdek rájönni, hogy tényleg van benne valami. Nem gondoltam volna, hogy egy emuról lehet előnyös fotót készíteni, de szerintem itt összejött a dolog.
Végül pedig: kacsák. Nekik se tudom már a hivatalos nevüket, de ez a fajta abban különleges, hogy nem hápognak, teljesen némák.
Ezen a ponton elindultunk kifelé az állatkertből, mert útitársamnak indulnia kellett dolgozni, és egyébként is elkezdett borulni az ég. Viszont a hegyi kecskéknél meg kellett állnom elkattintani pár képet. Ezek a kecskék nagy sziklamászók (azaz ugrók), és elvileg délelőttönként valami show-t is rendeznek velük, amiről aznap sajnos lemaradtunk.
Mivel elég ráérősen haladtunk (nem akartunk végigrohanni az állatkerten), ezért nagyjából a felét sikerült bejárnunk. Megbeszéltük, hogy valamelyik elkövetkező héten még egyszer visszajövünk ide. Úgyhogy remélem, nem unjátok még az állatos képeket, mert hamarosan jön a többi, medvékkel meg farkasokkal meg ilyesmikkel.
Előtte viszont be kell majd számolnom nektek egy másik kirándulásról egy bizonyos tóhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése