Egy kis helyzetjelentés Arizonából, egyenesen kedvenc napszemüveges bloggeretektől.
A következő képek nem feltétlenül időrendi sorrendben lesznek feltüntetve. Az eddig itt töltött hét napom amúgy is mintha összefolyt volna, olyan sok minden történt. Igazából nem is fontos, hogy napra pontosan jegyezzem az eseményeket, inkább az élmények számítanak. Meg a kaják. Azokról majd később.
Tehát vasárnap apák napja volt, és ezt megünnepelvén (de tulajdonképpen ettől függetlenül) úgy döntöttünk, megnézzük moziban az Inside Out-ot. Könyörgöm, nézzétek meg ti is. Ha azt hittétek, hogy a Pixar nem tudja felülmúlni az Up-ot vagy a Toy Story 3-at, nagyon nagy tévedésben éltek.
Filmnézés után beültünk egy kínai étterembe, ahol úgynevezett "Dim Sum"-ot ettünk. Ez azt jelenti, hogy a pincérek az asztalok között járkáltak, és mindenféle földi jóval megrakott kocsikat toltak maguk előtt. Mi kiválaszthattuk, hogy mit szeretnénk enni, amelyből aztán két-három adagra valót az asztalunkra tettek, mi pedig onnan tehettük a finomságokat a tányérunkra. Szóval egyszerre volt önkiszolgálás is, meg nem is. Érdekes élmény volt, nekem minden nagyon ízlett, egyedül a garnélából nem ettem. Azt még mindig nem sikerült megszerettetniük velem.
Egy másik nap úgy döntöttünk, elmegyünk reggelizni a Lolo's Chicken and Waffles-ba. Nomen est omen, csirkét és gofrit ettem, vajjal és juharsziruppal. Ezek a déliek nem viccelnek, ha ételről van szó: a képen talán nem jön át annyira, de ez itt egy igen csak emberes adag reggeli volt. Aznap nem is ebédeltünk.
Az innivalókat pedig befőttes üvegben kaptuk. Nincs hozzáfűznivalóm.
Ma pedig úgy gondoltam, kipróbálom a Cinnabon-t. Ez egy fahéjas tekercs valami krémes cukros izével nyakon öntve, és nagyon népszerű az amerikaiak körében. Tényleg finom, és valószínűleg öt kilót híztam, mire a végére értem.
No persze ne higgyétek azt, hogy itthon nem eszünk semmit. Ez például a tegnapi reggelim volt: dán palacsinta, csokival töltve. Claudette-nek van egy ilyen speciális palacsintasütője, ami igazából jobban hasonlít egy muffintepsire, kisebb mélyedésekkel. A trükk az, hogy időnként forgatni kell benne a tésztát.
Ez itt egy korábbi reggeli. A háttérben csokis-cseresznyés kenyér látható krémsajtos izével, elöl pedig kétféle kenyér: az egyiken brie sajt és baracklekvár, a másikon pedig brie sajt és baconlekvár. Úgy bizony. Baconlekvár. Viva la America.
Hétfő este fondü volt a vacsora. Kétféle fondüt készítettünk: az egyik kétféle sajtból volt összerakva, a másik pedig egy fűszeres-húsos-boros lé volt, amiben húst sütöttünk. A képen a család látható, akiknél tartózkodom.
Fondüzés után kikapcsolódásként elmentünk a Main Event-be. Ez amolyan játékterem, ahol van bowling, játékgépek, lézerharc, ilyesmi. Ebben a sorrendben végig is mentünk ezeken. A bowlingról annyit, hogy a csaj, aki beírta a gépbe a nevünket, szemmel láthatóan nem volt a helyzet magaslatán. Az egy dolog, hogy a Bencét Vincének értette (értékelem, hogy így is magyar név lett a dologból), de hogy a Lily-ből hogy lett Lilee, az már kérdéses. Nos, Vince csúnyán kikapott bowlingban, de legalább jól érezte magát.
Enyhített a dolgon, hogy utána sikerült megütnie a 400 pontos jackpotot szerencsekeréken. Első nekifutásra. Azért ez megér egy misét.
A lézerharcról természetesen nem készült kép, legyen annyi elég, hogy hatalmas káosz volt az egész, és mire elkezdtem élvezni a dolgot, már vége is volt. Sebaj, majd legközelebb. Persze könnyebb dolgunk lett volna, ha elmondják, hogy ne lőjünk csak úgy mindenkire, mert két csapatra osztottak minket.
Végül Tom és én úgy döntöttünk, kipróbáljuk ezt a kötélmászós mulatságot, amit a képen láthattok. A játékterem fölött volt kifeszítve ez a kötélpálya, és két-két oszlop között különböző módokon lehetett átjutni aszerint, hogy milyen köteleket és akadályozó tényezőket szereltek fel. Egyszerre volt ijesztő és nagyon jópofa, váltakozó mértékekben.
Tom és én az egyik ilyen oszlop-szigeten.
Ezt a képet csak a like-ok miatt raktam ide.
Aztán néha természetesen el kell mennünk bevásárolni is. Ez remek lehetőség arra, hogy körülnézzek, milyen dolgokat tudok majd beszerezni, amikor magamat kell majd ellátnom. Ezt a képet az otthoniaknak küldeném; amennyit kutattunk vöröshagymapor után, itt keresés nélkül egyből rátaláltam.
Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy ha ez a polc egy tatabányai boltban lenne, hamar elfogynának róla az áruk.
Ezzel pedig ma délelőtt szembesültem a gyógyszertár előtt.
Nincs is több hozzászólnivalóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése