Obligatory Negative Post

Július harmadikán utaztam Mesából Colorado Springsbe. Az út maga gyors volt, minden jól ment, nem volt semmi fennakadás, a folyamatos légörvényeket leszámítva. Persze ez várható volt, ugyanis az előrejelzések is viharos időt mondtak. Nos ez a következő nap be is igazolódott, ahogy majd a képeken láthatjátok.

Az átmenet a két állam között érzelmileg volt inkább radikális. Egyszerre hirtelen otthagyni a barátaidat, a kényelmet, a jó időt és a felelősségek teljes hiányát nem könnyű. Június közepén ez azért volt más, mert ott ugyanez a kombináció várt engem a túloldalon is.

Ez most egy olyan helyzet, amelyhez hozzá kell szoknom, ugyanis egy éven keresztül ezt az életet fogom élni. Persze most mondhatnátok, hogy "jaj szegény, kimehetett Amerikába és utazgathat fel-alá, hogy oda ne rohanjak". Csak arra szeretnék kilyukadni, hogy minden kezdet nehéz.

Pláne, hogy ezer meg egy elintéznivalóm van, és nem tudom még, hogyan fogom megoldani őket. Talán túl sokat aggódom, vagy talán csak nem vagyok annyira talpraesett, mint a többiek, akik idejönnek dolgozni. Elgondolkodtató, hogy tényleg ennyire képtelen vagyok-e gondoskodni magamról, ha nincs ott más, aki ezt megteszi helyettem.

Lényeg a lényeg, kénytelen leszek autót venni. Semmit nem tudok az autókról, nem tudom, mi merre hány méter, milyet éri meg, milyen az itteni közlekedés, honnan szerezzem be, magamtól még csak nem is tankoltam sohasem, nem tudom, mit kell tennem, ha elromlik, épp hogy csak annyi előnyöm van, hogy már van jogosítványom. Az se itteni, de a helyiek szerint tudom azt is használni. Plusz ez egy olyan dolog, amire nem akartam költeni. Márpedig kénytelen leszek, mert a helyi tömegközlekedés minősége és frekvenciája erősen konvergál a nullához. Egy rendes nagybevásárlást se tudok elintézni háromnegyed óra séta nélkül, és akkor a munkáról ne is beszéljünk, oda is elvileg negyven perc eljutni gyalog. Most még SZINTE oké lenne, de az időjárás itt abszolút kiszámíthatatlan, novembertől meg már havazik is. Sokkal többet kellett volna otthon vezetnem. El vagyok kicsit veszve a témában.

Na már most, kocsira momentán nincs pénzem, még megosztva sem, ezért az első időszakra beszerzek egy biciklit. Ez már egyszerűbb feladat, de egy tök idegen országban vagyok, és uram bocsá' a biciklikhez sem értek igazán. Lényegében csak azt fogom látni a megvásárolandó terméken, hogy van két kereke, tud gurulni, és fog a fék. Ennyi a lényeg. Nem...?

Kell persze bankszámlát is nyitnom, ami gondolom egyszerű lesz, de már itt is kavarások vannak, mert franc tudja, milyen dokumentumokat kérnek, kell-e állandó lakcím, satöbbi.

És persze ott van a tény is, hogy rendesen berendezkedni sem tudok még, mert ahol most vagyok, az még nem a végleges lakásom. Oda majd csak szeptemberben fogok költözni. Szerencsére a cipekedés nem lesz nehéz, épp hogy csak az utca végéig kell elhúznom a bőröndjeimet. Próbálom egy kicsit otthonosan érezni magam itt is, ma például voltam bevásárolni (itt visszautalnék az autós problémára), szóval legalább már kajám van. Persze lehetne rosszabb is, nem a földön alszom, nem a Siennában (ami az elmondások alapján csak pár fokkal jobb az előbbinél), és ismerősök között vagyok (új ismerősök persze, de mindenki magyar és mindenki jófej). Csak hát no. Várom nagyon a végleges lakást.

Amúgy szombat délután tettünk egy kb. céltalan kis sétát Colorado Springs történelmi negyedében. Ezt a képet akkor készítettem, amikor elindultunk Wildridge-ből. Borult rendesen az ég.

Ilyen táblát se láttam még.

Első Dunkin' Donuts fánk.

Pár óra rossz idő után már dög meleg volt. Aztán mire mentünk haza, már megint felhős volt az ég.

Pizza Hut-os barbecue csirke. Nem rossz, ehető, de nem visszamenős.

Ez volt július negyedikén. Ami azt illeti, az eddigieket mind aznap írtam, a képaláírásokon kívül. Ma már egy kicsit jobb volt a helyzet, találkoztam a jövőbeli lakótársaimmal (újra), tudtunk beszélni a lehetőségekről, utazásról, autóról, ilyesmikről. Bevallom, annak ellenére, hogy mindenkivel szeretek barátkozni, nagyon jó olyanokkal beszélgetni, akik hozzám hasonlóan újak itt. Így alkalmunk lesz együtt felfedezni a környéket, a lehetőségeket, a munkahelyet, satöbbi.

Tegnap este blogírás után még összefutottam a sráccal, akinek a lakását szeptemberben átvesszük. Meg is nézhettem a szóban forgó lakást, nekem tetszik, jellegre hasonló a mostanihoz, de valahogy tágasabbnak tűnik. De lehet, hogy ezt csak én képzelem be magamnak.

Holnap pedig orientáció. Már nagyon várom. Végre kezdetét veszi az, amiért idejöttem.

Szurkoljatok.